„MINDENT ELÁRASZT, AMI AZ ÚTJÁBA KERÜL" - A 2004-ES INDIAI-ÓCEÁNI FÖLDRENGÉS ÉS SZÖKŐÁR KATASZTRÓFADIPLOMÁCIAI ELEMZÉSE. (Hungarian)

The 2004 Indian Ocean earthquake and tsunami was the result of a highly complex process that involved the release of enormous amounts of seismic energy. Although the magnitude of neither the earthquake nor the tsunami was unprecedented, due to the size of the affected area, the height above sea level, the size and density of the local population, as well as the unpreparedness of the risk management, the disaster can be identified as the most destructive catastrophe of humanity. The present research examines the events of the 2004 tsunami in the context of Southeast Asian disaster diplomacy. The methodological framework of the study is the complex adaptive system (CAS) method, which is applied in the analysis of complex adaptive systems through four properties and three mechanisms. Among the variables of the CAS method, the property of diversity as well as the mechanism of building blocks determined regional cooperation. The natural disaster of 2004 demonstrates well that the member states of the Association of Southeast Nations are capable of disaster cooperation despite the unsuccessful protection measures. Összességében a 2004-es katasztrófa a modern kor egyik legsúlyosabb globális eseményeként vonult be a történelembe. Közvetve a katasztrófa következtében került elfogadásra a regionális katasztrófavédelmi stratégia, az AADMER, építették ki a regionális cunami-előrejelző rendszert és alapították meg a regionális katasztrófavédelmi központot, az AHA Centre-t. És bár a védekezésnél az érintett államoknak számos problémával kellett szembesülniük, azóta az esemény hivatkozási alapnak számít olyan katasztrófavédelmi dokumentumokban, mint a 2018-as az Egy ASEAN, egy válasz operacionalizálása (Operationalising One ASEAN One Response; AHA Centre 2018) vagy a 2020-as AADMER Munkaprogram (Work Programme; ASEAN 2020). [ABSTRACT FROM AUTHOR]

A 2004-es katasztrófa olyan helyzetben érte az ázsiai szövetséget, amely rendkívül megnehezítette a normál esetben is súlyos csapás elleni védekezést. A tömörülés a 90-es években bővült tíztagú szervezetté, így még hiányoztak a jogszabályi és intézményi keretek számos biztonsági kérdés, így a katasztrófavédelem kezelésénél is. Ezért az ASEAN a katasztrófát követő közvetlen beavatkozásban és helyreállításban nem együttesen lépett fel, hanem a nemzetközi közösség részeként, illetve Indonézia önmagában bilaterális kapcsolatok formájában a segítségnyújtó államokkal. Mindazonáltal a katasztrófa utáni tárgyalásokban a tagállamok egy közösségként vettek részt, és igyekeztek együttesen döntést hozni minden résztvevő érdekének figyelembevételével, a kompromisszumos megoldást keresve. Az esettanulmány tehát azt bizonyítja, hogy a délkelet-ázsiai államok szükség esetén képesek a katasztrófavédelmi együttműködésre - főleg az utógondozás tekintetében - és ehhez a kooperációhoz még jogszabályi és intézményi keretrendszer sem szükséges. [ABSTRACT FROM AUTHOR]

Copyright of Foldrajzi Kozlemenyek is the property of Magyar Foldrajzi Tarsasag and its content may not be copied or emailed to multiple sites or posted to a listserv without the copyright holder's express written permission. However, users may print, download, or email articles for individual use. This abstract may be abridged. No warranty is given about the accuracy of the copy. Users should refer to the original published version of the material for the full abstract. (Copyright applies to all Abstracts.)